Tizenkét év egy virtuális városban
Mike Tomlin neve sokáig az amerikai futballhoz kapcsolódott. Közel két évtizeden át irányította a Pittsburgh Steelers csapatát, miközben volt egy meglehetősen szokatlan magánprojektje: Minecraftozott.
Nem néhány estéről volt szó. Tomlin nagyjából tizenkét éven keresztül építgette saját virtuális városát. Felhőkarcolók, lakóépületek, szállodák, stadionok és még egy akvárium is került bele. A játékot eredetileg a gyerekeivel kezdte, de amikor ők már továbbléptek, az apa maradt.
Ez azért különösen érdekes, mert az eredménynek sokáig gyakorlatilag nem volt közönsége. Nem ebből élt, nem kellett elkészülnie vele, és nem járt érte semmilyen szakmai elismerés.
Egyszerűen szeretett építeni.
Felnőttként már mindennek célja van
Gyerekként órákat tudunk eltölteni valamivel pusztán azért, mert érdekes. Felnőttként ez egyre ritkább.
A feliratkozással az Általános szerződési feltételeket
és az Adatvédelmi nyilatkozatot elolvastam és elfogadom.
Ha futni kezdünk, mérjük a kilométereket. Ha fotózunk, feltöltjük a képeket.
Ha jól sütünk, valaki előbb-utóbb megkérdezi, miért nem áruljuk. A szabadidős tevékenységekből könnyen újabb teljesítményprojekt lesz.
Pedig a hobbik értékének egy része éppen abból származhat, hogy nem a munkánk szabályai szerint működnek.
Néha éppen az a hasznos, aminek semmilyen látható haszna nincs.
Erre nemcsak egy Minecraft-város ad jó példát. Egy 16 ország több mint 93 ezer idősebb résztvevőjének adatait vizsgáló kutatásban a hobbi megléte magasabb boldogsággal és élettel való elégedettséggel, valamint kevesebb depresszív tünettel járt együtt. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy egy hobbi önmagában boldoggá tesz valakit, de a kapcsolat több országban is megjelent.
Kell egy hely, ahol nem a munkánk vagyunk
Tomlin történetének szerintem nem az a legérdekesebb része, hogy egy sikeres futballedző videojátékozik.
Hanem az, hogy valami egészen másban talált kikapcsolódást.
Egy NFL-edző munkája eredményekből áll: győzelem vagy vereség, tabella, rájátszás, játékosok teljesítménye, folyamatos nyilvánosság. A Minecraft-városban viszont nem volt következő mérkőzés. Ha egy épület nem tetszett, átépíthette. Ha egy este csak néhány részlettel haladt, annak sem volt következménye.
Tomlin maga terápiás jellegű elfoglaltságként beszélt az építésről.
A feliratkozással az Általános szerződési feltételeket
és az Adatvédelmi nyilatkozatot elolvastam és elfogadom.
És ehhez még Minecraft sem kell. Ugyanezt adhatja valakinek a kert, a horgászat, a festés, egy régi autó bütykölése vagy egy makett, amely hónapok óta elfoglalja az étkezőasztal felét.
Miért kellene jónak lennünk benne?
Van még valami felszabadító egy valódi hobbiban: nem kötelező tehetségesnek lenni hozzá.
Lehetünk pocsék gitárosok. Készíthetünk csúnya kerámiát. Lehet, hogy a festményünket soha senki nem akarja majd a falára tenni.
A munkában a hozzáértésünknek következménye van. A hobbiban viszont nyugodtan lehetünk kezdők akár évekig.
Sőt, a szabadidő kutatásában ismert az úgynevezett „serious leisure”, vagyis az a fajta hobbi, amelyben valaki hosszabb időn keresztül fejlődik és egyre jobban elmélyül. Kutatások ezt is összefüggésbe hozták a szabadidővel való elégedettséggel és a szubjektív jólléttel.
A hobbi, amelyből nem kell vállalkozást csinálni
Nincs semmi baj azzal, ha valaki végül pénzt keres abból, amit szeret. Sok vállalkozás indult egy hétvégi hobbiból. De nem mindennek kell munkává válnia.
Talán érdemes megtartani legalább egy dolgot az életünkben, amelyhez nem tartozik üzleti terv, követőszám, határidő vagy teljesítményértékelés. Valamit, amit akkor is szívesen csinálunk, ha senki nem látja az eredményét.
Mike Tomlin tizenkét évig épített egy virtuális várost, amelyre valószínűleg soha senkinek nem volt szüksége. Neki viszont szüksége volt rá.
A feliratkozással az Általános szerződési feltételeket
és az Adatvédelmi nyilatkozatot elolvastam és elfogadom.
