A nő, aki saját magán kezdte
Josie Zayner nem úgy lett ismert, mint a legtöbb biotechnológiai vállalkozó. Korábban a NASA kutatója volt, majd a biohacking egyik legismertebb alakjává vált. Kísérletei között volt, hogy medúza-DNS-t juttatott a saját bőrébe, egy konferencián pedig CRISPR-alapú oldatot fecskendezett magába, amellyel egy izomnövekedést korlátozó gént próbált kikapcsolni. Más alkalommal egy kísérleti DNS-vakcinát adott be magának, élőben a YouTube-on.
A mutatványok miatt sokan felelőtlen provokátornak tartották. Zayner azonban ennél nagyobb kérdést feszegetett: mi történik, ha a géntechnológia kikerül a nagy laboratóriumokból, és egyre több ember számára válik hozzáférhetővé?
A biohackerből cégvezető lett 🔬
A történet mára különösen érdekessé vált, mert Zayner már nem egyszerűen saját magán kísérletező internetes figura. Génszerkesztéssel foglalkozó vállalkozást épít, és azt szeretné, ha a technológia nem kizárólag néhány óriási gyógyszercég és kutatóintézet kezében lenne.
A CRISPR azért vált a modern biológia egyik legfontosabb eszközévé, mert lehetővé teszi a DNS meghatározott részeinek célzott módosítását. Ennek óriási orvosi lehetőségei vannak, ugyanakkor kellemetlen kérdéseket is felvet. Más dolog egy súlyos örökletes betegség kezelésére használni, és megint más egészséges emberek tulajdonságait megváltoztatni.
A génszerkesztés legnehezebb kérdése talán nem az lesz, hogy mire vagyunk képesek, hanem az, hogy mire akarjuk használni.
Hol végződik a gyógyítás, és hol kezdődik a fejlesztés?
Képzeljük el, hogy egy génmódosítás képes megszüntetni egy örökletes betegséget. Valószínűleg sokan támogatnák. De mi történik, ha ugyanezzel a technológiával egyszer az izmokat, a külső tulajdonságokat vagy akár az öregedés bizonyos folyamatait szeretnénk befolyásolni?
A feliratkozással az Általános szerződési feltételeket
és az Adatvédelmi nyilatkozatot elolvastam és elfogadom.
⚕️ Betegséget gyógyítani – könnyű mellette érvelni.
🧬 Egészséges testet módosítani – már sokkal vitatottabb.
👶 A következő generáció génjeit megváltoztatni – pedig egészen új etikai határt jelent.
Zayner története éppen azért érdekes, mert nem egy távoli sci-fi világban játszódik. A génszerkesztés már létező technológia, miközben a társadalom még csak most próbálja eldönteni, hol húzza meg a határait. A The Free Press portréjában Zayner provokatívan úgy fogalmaz: „istennek lenni” szerinte néha egyszerűen annyit jelent, hogy valaki száz évvel a saját kora előtt jár.
A jövő talán nem úgy néz ki, mint gondoljuk
Lehetséges, hogy a biohackerek kísérleteinek jelentős részére néhány évtized múlva is őrültségként tekintünk majd. De az is lehet, hogy bizonyos ötleteikből idővel hétköznapi orvosi eljárások lesznek. A történelemben nem egyszer fordult már elő, hogy egy veszélyesnek vagy bizarrnak tartott technológiából később elfogadott eszköz lett.
A génszerkesztés ezért nemcsak arról szól, mire képes a tudomány. Arról is, hogy ki döntheti el, mit változtathatunk meg az emberi testen. És ha egyszer valóban lehetőségünk lesz saját biológiánk átírására, talán a legnehezebb kérdés nem az lesz, hogy meg tudjuk-e tenni.
Hanem az, hogy meg kell-e tennünk.
A feliratkozással az Általános szerződési feltételeket
és az Adatvédelmi nyilatkozatot elolvastam és elfogadom.
