Kettős mérce az amerikai könyvkiadásban?

Egy írónő a vita középpontjában

Susan Abulhawa palesztin-amerikai írónő nemcsak regényeiről ismert, hanem Izraellel kapcsolatos éles politikai megszólalásairól is. Kritikusai szerint egyes kijelentései túlmutatnak az izraeli kormány bírálatán, és antiszemita toposzokat is érintenek.

Kiadója, a Simon & Schuster ennek ellenére továbbra is együtt dolgozik vele, és új kiadásokat is tervez korábbi könyveiből. A döntés önmagában akár a szólásszabadság melletti következetes kiállásként is értelmezhető.

Más szerzők más tapasztalatokról beszélnek

A vita azért lett nagyobb ügy, mert több zsidó szerző arról számolt be, hogy saját identitása vagy Izraelhez fűződő kapcsolata miatt nehezebbé vált számára a kulturális életben való részvétel. Rendezvények lemondásáról, politikai nyomásról és óvatosabb kiadói hozzáállásról is beszéltek.

A kritikusok ezért nem feltétlenül Abulhawa könyveinek megjelentetését kifogásolják. Inkább azt kérdezik: ugyanazt a toleranciát kapják-e azok a szerzők is, akik más politikai nézeteket képviselnek?

A kiadó nem azonos a szerzővel

A könyvkiadás egyik fontos alapelve, hogy egy mű megjelentetése nem jelenti a szerző minden kijelentésének támogatását. Éppen ezért a vitatott szerzők kiadása önmagában nem feltétlenül probléma.

A hitelesség kérdése ott kezdődik, hogy ezt az elvet mennyire következetesen alkalmazzák. Ha a kiadó elválasztja az egyik szerző művét annak politikai véleményétől, ugyanezt a különbségtételt másoknak is meg kellene kapniuk.

Hol húzódjon a határ?

Az amerikai könyvkiadásban az elmúlt években több szerző, könyvbemutató és kiadói szerződés került közösségi médiás kampányok célkeresztjébe. Nincs egyszerű szabály arra, mikor kell egy kiadónak megszakítania az együttműködést egy szerzővel.

A mostani vita ezért valójában nem egyetlen íróról szól. Arról szól, hogy a szólásszabadság valódi szerkesztői elv-e, vagy olyan érték, amelynek határai a szerző politikai oldalától is függnek.